Seres László: Keleti tempóban távolodunk tovább a Nyugattól
A közép-európai népek évtizedek óta a tág értelemben vett Nyugatot választják, a szabadságot, az önrendelkezést és a demokráciát, nem pedig azt a dohos, illiberális keleti homályzónát, ahová Orbán évek óta vágyik. Vélemény.
„Ismeretlen vizeken hajózunk. A Nyugat elvesztette vonzerejét a mi szemünkben” – jelentette ki augusztus 20-án Magyarország miniszterelnöke a közép-európai népek nevében, és óriási akaraterőre vall, hogy nem bontotta ki a hajózási metaforát.
Nagyjából beszédének idején ugyanis a külügyminisztere épp egy baráti oligarcha jachtján home office-ozott az Adrián, ő maga pedig horvát lapok szerint nem sokra rá szintén az Adriát választotta – mindenki másnak ugye ott a Balaton.
„A legmélyebb kétségek gyötörnek bennünket. Most nem a hazánk, hanem az európai civilizáció jövője miatt” – hangzott a hetes cikkely szerinti eljárástól sújtott kormányfő spengleri aggodalma, ugyanakkor semmi kétséget sem hagyva afelől, hogy a Nyugat kizárólag magának köszönheti az alkonyát, hiszen mit várhatunk attól a kontinenstől, amely „lemondott az évezredes nagyság és sikerek mögötti felhajtóerőkről, az élet spirituális mélységeiről”, ehelyett „istentelen kozmosszal”, szivárványos családokkal, nyitott társadalommal kisérletezik. Miközben, ugye, a közép-európaiak éppen „visszahelyezik jogaikba az ősi életösztönöket”, valamint a kereszténységet, és ezt nekünk kell megszerveznünk, különben jönnek valakik kívülről, és megszervezik nekünk.