Bekebelezés: egymásnak ugrasztják az osztatlan földterületek tulajdonosait

Karantén idején kevés figyelmet kapott a földtörvény módosítása, pedig két fontos pontban is változott a szabályozás, ami január elsejétől egyeseknek a tulajdonjog elvesztésével, másoknak a földszerzés lehetőségével járhat. A legfurcsább az, hogy miközben az Orbán-kormány néhány éve még formális és éppen ezért nevetséges tanfolyamokra is beíratta azt, aki földet akart szerezni – merthogy csak aranykalászos gazdák jogosultak erre –, mi több, helyben kell lakni hozzá, és még akkor is csak legfeljebb 300 hektár termőföld lehet egy ember nevén, most a törvényalkotók elfeledkeztek ezekről a szigorításokról.

Vidéken tényleg az vehet földet, akire rábólint az agrárkamara

Az Alkotmánybíróság szerint rendben van a földtörvény aggályosnak tartott módosítása, de már jönnek is az első jelzések azoktól, akiknek az aggálya igazolva látszik, mivel megfosztotta őket az agrárkamara a vásárlás lehetőségétől. A módosítással viszont már a bíróságokon sem lehet megváltoztatni a kamarai döntést, legfeljebb elölről lehet mindent kezdeni.

Tény, hogy az elaprózott birtoktesteken és az osztatlan közös tulajdonokon bárki megtapasztalhatja a „közös lónak túros a háta” igazságát. Kormányok jöttek-mentek, de egyik sem tudta megoldani azt a problémát, amelyet a rendszerváltás kissé kaotikus körülményei alakítottak ki – meg is maradtak a téeszek, meg nem is, volt is kárpótlási jegy, meg nem is volt földosztás –, így összefüggő, könnyen hasznosítható területek csak az agrárvállalkozások vadprivatizációjával vagy politikai befolyással alakulhattak ki.