Szabad Zoltán: "A paraszolvencia a magyar egészségügy rákfenéje"
A hálapénz megmérgezi az orvos-beteg kapcsolatot, de az orvosok viszonyát is egymáshoz - állítja a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke, aki évekig dolgozott egy walesi magánkórházban is, így megvan a véleménye az állami és a magánegészségügy szétválasztásáról is. Portréinterjú Szabad Zoltánnal.
HVG: Először úgy tűnt, az Orvosi Kamara ellopta a show-t, kiharcolva a béremelést. De kiderült a nagy átverés. Mit tesz most a szakszervezet?
Szabad Zoltán: A kormány ezzel a törvénnyel sikeresen felrázta az orvostársadalom egy részét, aminek az lett a következménye, hogy öt nap alatt 12 százalékkal nőtt a tagságunk, és ez azóta is folytatódik. Ágazati szakszervezeti szövetséget építünk, hogy egységesen tudjuk képviselni az egészségügyben dolgozókat, célunk a reprezentativitás, az ezzel járó tárgyalási jogok kiharcolása, szükség esetén a nyomásgyakorlás.
Magyar Orvosok Szakszervezete: Csapdába csalták az orvostársadalmat
A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a végső vágyott céljuk a kormányéval szinte azonos, de az ütemezésben és a szabályozásban vannak véleménykülönbségek. A szakszervezet szerint viszont a rapid módon elfogadott törvénybe beleremeghet az állami ellátó rendszer.
HVG: Hivatalosan még be sem jegyezték a pozíciójába, és máris az érdekvédelem sűrűjébe került. Élvezi?
Sz.Z.: A mély vízbe ugrottunk, de nagy szerencsém van, mert kicsi, de annál lelkesebb csoporttal dolgozom együtt. Nehéz az események sűrűjében megtanulni a szakszervezeti vezetői létet, viszont rendkívül intenzív folyamat, amit nagyon élvezek.
HVG: Régóta nem a fiatalok „sportja” a szakszervezeti mozgalmárság. Mikor kapott rá az ízére?