A kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő mestere néhány napja, 90 éves korában hunyt el, rendkívüli jelentőségű, gazdag életművet hagyva maga után. Érdeklődése a természetelvű festészettől gyorsan az absztrakt kifejezésformák felé fordult, a valóság megörökítése helyett a láthatatlan láthatóvá tétele izgatta. Művészete megkerülhetetlen a hazai és a nemzetközi geometrikus absztrakció történetében, amit lírai ábrázolásmódjával jellegzetesen egyéni színekkel gazdagított.
Pályája Párizsban teljesedett ki, ahol, zürichi megszakításokkal, több mint három évtizedig élt. A rendszerváltás után hazaköltözött, fáradhatatlanul dolgozott tovább, és szerepet vállalt a művészeti közéletben is. 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 2014-ben a Nemzet Művésze lett. Maga is részt vett még legújabb, decemberben a Ludwig Múzeumban nyíló kiállításának előkészítésében.
Konok Tamás egy alkotása előtt /// A természettől az absztrakt felé
Fazekas István
A feleség – Hetey Katalin képzőművész
A főiskolán Szőnyi István tanítványaként végzett, pályája kezdetén főleg festészettel foglalkozott, nemzetközi hírnevet azonban elsősorban szobrászként szerzett. Konok Tamással Párizsban ismerkedett meg, s az 1960-as évek elejétől két párhuzamos, egymást is inspiráló, gyakran együtt is kiállított életmű született a Párizs–Zürich–Budapest háromszögben.
