Négy nemzedéken át öröklődő szerteágazó vizuális érdeklődés, építészet, szobrászat, festészet, rajz, fotográfia. A Konok-Hetey-Sándy-család jól láthatóan ott hagyta névjegyét a magyar képzőművészet történetén.
A kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő mestere néhány napja, 90 éves korában hunyt el, rendkívüli jelentőségű, gazdag életművet hagyva maga után. Érdeklődése a természetelvű festészettől gyorsan az absztrakt kifejezésformák felé fordult, a valóság megörökítése helyett a láthatatlan láthatóvá tétele izgatta. Művészete megkerülhetetlen a hazai és a nemzetközi geometrikus absztrakció történetében, amit lírai ábrázolásmódjával jellegzetesen egyéni színekkel gazdagított.
Pályája Párizsban teljesedett ki, ahol, zürichi megszakításokkal, több mint három évtizedig élt. A rendszerváltás után hazaköltözött, fáradhatatlanul dolgozott tovább, és szerepet vállalt a művészeti közéletben is. 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 2014-ben a Nemzet Művésze lett. Maga is részt vett még legújabb, decemberben a Ludwig Múzeumban nyíló kiállításának előkészítésében.
A főiskolán Szőnyi István tanítványaként végzett, pályája kezdetén főleg festészettel foglalkozott, nemzetközi hírnevet azonban elsősorban szobrászként szerzett. Konok Tamással Párizsban ismerkedett meg, s az 1960-as évek elejétől két párhuzamos, egymást is inspiráló, gyakran együtt is kiállított életmű született a Párizs–Zürich–Budapest háromszögben.
„A rendszerváltásnak három pillére kell legyen: a jogállam helyreállítása, az állami bűnszervezet, továbbá az orosz csatlósviszony felszámolása” – hangsúlyozza Magyar Bálint szociológus, a maffiaállam-elmélet kidolgozója, aki szerint a rezsimváltó ellenzék igazi szűk keresztmetszete Magyar Péter személye.
Ha kétségei merülnének fel, akkor nézze meg a 2025-ös év első negyedéves számait.
Nagy nap ez a mai a miniszterelnök szerint.
