A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
HVG: A tönkremenéssel egyenértékű az éttermek második bezárási hulláma, vagy azért ki tudnak termelni némi bevételt a házhoz szállítással?
Riccardo Bianchi: Gazdasági szempontból kész katasztrófa számunkra a mostani helyzet. A házhoz szállítás nem fedezi még az étterem költségeit sem, de legalább tudok fizetést adni.
HVG: Hogy jött az ötlet, hogy milánói építészként egy toszkán pizzaszakáccsal nápolyi pizzériát nyisson Budapest régi zsidó negyedében?
R. B.: Nem feltétlenül üzleti alapon, hanem a váratlan találkozásokból születnek a legjobb elhatározások. Amikor Magyarországra jöttem, egy árva szót sem beszéltem magyarul, most sem sokkal jobb a helyzet. Elszegődtem hát felszolgálónak, majd menedzsernek a Da Mario olasz étterembe. Némi jártasságra tettem szert a vendéglátásban, aztán baráti ösztönzésre belevágtam a saját vállalkozásomba. A pizza gyors, dinamikus, fiatalos „műfaj”, mindehhez a dinamikusan fejlődő zsidó negyed bizonyult ideálisnak.
HVG: Nem túl szűk perspektíva, hogy a kreativitását egyetlen, pár tíz négyzetméteres helyen élje ki?
R. B.: Ellenkezőleg. Olaszországban iszonyatos tempót diktált a munkám, de soha senkitől nem kaptam köszönetet azért, hogy elkészítettem egy tervet vagy jól vezettem le az építkezést. Ezzel szemben a vendéglátás rengeteg örömmel, azonnali visszajelzéssel jár.
