Tóta W.: Perverzió Balatonhenyén
Az újraelosztásban – egy Orbán utáni Magyarországon – a jelenlegitől csak balra lehet lépni, mert ami innen jobbra van, az leesik, írja a szerző Varga Judit miniszter és férje balatonhenyei nyaralójának ügye nyomán. Vélemény.
– Figyelj, nem húzzuk be a henyei nyaralóra ezt a tízmillás csokot?
– Hová gondolsz, hiszen azt szegény fiataloknak szántuk, hogy megvehessék az első otthonukat! Mit szólna ehhez a nép?
Hát ez a párbeszéd nem hangzott el az igazságügyi miniszter ebédlőasztalánál. Inkább azon tanakodtak, hogyan adják be a banknak, hogy ők tényleg odaköltöznek, egyenest Brüsszelből: Dehogyis hétvégi ház, kérem, nem futja nekünk arra! Fel is vették a pénzt, beépítették a tündéri dácsába. Azóta is nagy az öröm, éppen kétszázmillióval gyarapodott a családi ingatlanvagyon. Nagy szerencse, hogy sikerült hitelt szerezni rá.
Varga Judit családjában a családi otthonteremtő támogatás kevesebb mint két hónapnyi jövedelemnek felel meg. Oké; elfogadtuk, hogy a kétmilliós miniszteri fizetés méltányos, azt pedig pláne nem vonjuk kétségbe, hogy a Diákhitel Központ igazgatásának fáradalmaiért Varga asszonyság férjeura csaknem kétszer ennyit érdemel.
Varga Judit megmutatta, aki elég keményen dolgozik a Fideszért, kora középkorára révbe ér
Elég jó hozamot ért el miniszteri kinevezése óta Varga Judit. Végigvesszük, hogyan lesz kifizetődő a rajongás Orbán Viktorért.
A kérdés az, hogy a közpénzzel az ő bérbe adott és hobbiból fenntartott portfólióját kell-e tovább gyarapítani, vagy inkább úgy célozni a támogatással, hogy annak jusson, akinek a fele jövedelmét elviszi az albérlet, vagy a szüleinél kénytelen lakni, mert kevésbé szerencsésen indult. Erre nemcsak azért kell választ adni, hogy bemérjük, mennyire hitvány ember az igazságügy minisztere, hanem mert
irányt kell lassan találni az Orbán utáni Magyarországnak.