HVG: Közönségként átélt színházi emlékeket hívott elő, amikor a regényei után igent mondott első darabja megírására?
Sz. N. : Abszolút újonc vagyok ugyan a színházi világban, de a premier egyik főszereplőjével, Jordán Adéllal, és a rendezővel, Székely Krisztával tavaly ősszel már dolgoztam együtt a Szépművészeti Múzeumban megvalósult, Textúra című összművészeti sorozat egyik szerzőjeként. Akkor Girolamo Macchietti Mária gyermekével és Szent Annával című festményéről írtam, a szöveg központjában a termékenység kérdése állt. Amikor a Katona József Színház igazgatójától, Máté Gábortól felkérést kaptam a meghívásos pályázatra, úgy éreztem, hogy nem utasíthatom vissza, noha a gyerekeim miatt – a kicsi még csak kétéves – a karantén nekem nem az elmélyült befelé figyelés és kreativitás időszaka. A munkaidőmben teljesen kiszolgáltatott vagyok, csakúgy, mint más szülők.
HVG: Szokott streamelt előadásokat nézni?
Sz. N. : Olykor.
A színházba járás rituálé.