A Nyugat leszerepelt, cserben hagyta azokat, akik bíztak benne,
felsült azzal az ostoba kísérletével, hogy a maga eszméit, a demokráciát meg az emberi jogokat kiterjessze másokra, és egyébként is hiteltelen, kétszínű, mert együtt él egy csomó országgal, amelyben nincs demokrácia, ahol nem érvényesülnek az emberi jogok, és mégsem avatkozik komolyabban beléjük, hanem együtt él és -működik velük.”
Ez most, az afganisztáni kivonulás és pláne az Iszlám Állam öldöklése után a trendi szöveg.
Nem az a kérdés, hogy van-e bírálandó abban, ahogy a nyugati hatalmak és szövetségek Afganisztánban, Irakban, Szíriában, Líbiában stb. eljártak, mert hajjaj!
A hatalomátvétel a nők testén, gyakran a holttestén keresztül zajlik. Lehetett volna ez másképp - ám azért, hogy nem úgy lett, a felelősség a jogvédelmi önhittségbe feledkezett Nyugatot terheli. Vélemény.
A fenti szövegek azonban nem a konkrét megvalósításra, hanem a demokrácián kívüli világhoz való viszonyulásra vonatkoznak – általában.
A kérdés az, ki milyen alapon és milyen joggal jön elő ezekkel a szövegekkel.