Parászka Boróka: Női hullák, nyugati mintára

Felfoghatatlan képek. Kétségbeesett anyák csecsemőket nyújtanak át a kabuli reptér kerítése felett, a zárt belső részre, ahol a szerencsések vannak: utazásra jogosult katonák és kiválasztottak. Az Afganisztánt utolsóként elhagyó egyenruhások egyik kezében fegyver, másikban rongyokba bugyolált csecsemő nyugszik.

Szüleik abban bíznak, hogy a gyerekek elárvulva bár, de elhagyhatják az országot. Mindent kockáztatnak azok is, akiknek sikerül hívatlanul bejutni a repülőtér területére. Az induló gépekhez tolakodók egymást tapossák halálra – az áldozatok rendszerint nők. Vagy kapaszkodnak az induló gépbe, mert abban bíznak, hogy majd miattuk fékez a pilóta.

Többen vannak, akik meg sem próbálnak menekülni, akik Kabulban, vagy az ország belsejében ragadtak, és most bujkálniuk kell – többségükben ők is nők. Nincs társadalmi státus, amely védelmet nyújtana. Bármilyen gyorsan történt is az amerikai csapatkivonás Afganisztánból, bármilyen sokkoló is a tálib hatalomátvétel, ami az ottani nőkkel történik ezekben a napokban, teljesen kiszámítható volt. És éppen ezért terheli a nemzetközi közösséget a női áldozatok sorsa többszörösen.

Heinrich August Winkler: Afganisztán egy katasztrófa

A neves német történész szerint naivnak bizonyult az a feltételezés, hogy néhány éven belül nyugati demokráciává lehet átalakítani egy olyan országot, amelyben erős az iszlám fundamentalizmus.