Mennyivel rosszabb döntéseket hoz az, akin nagy a nyomás?

Szeretnénk azt hinni, hogy az emberek jól átgondolt, racionális döntéseket hoznak, vagy ha mások nem is így tesznek, meggyőződésünk, hogy mi magunk azért igen. Sok közgazdász is beleesik abba a csapdába, hogy racionális döntéseket feltételez mindenkiről, már csak azért is, mert így sok mindent tényleg egyszerűbb számolni.

Van, amikor az befolyásolja a döntéshozatalt, hogy nincs elég információ birtokában az ember. Szintén rossz döntésekhez vezethet az, ha a bonyolultabb fajták közé tartozó valószínűségeket kell értelmezni, és vannak olyan gazdasági helyzetek is, amelyek pontosan ugyanúgy becsapósak, mint az optikai csalódások. Akadnak viszont olyan helyzetek is, amikor a probléma egyszerűen az, hogy nyomás alatt kell meghozni a döntéseket.

Nemcsak a szemünket verheti át egy optikai csalódás, a gazdasági érzékünket is

Amikor azt mondják, hogy becsap a saját agyunk, a legkönnyebben valamilyen látványos optikai csalódásra gondolnak. Pedig ez nem csak játék, a gazdasági döntéseink gyakran nem azért rosszak, mert buták vagyunk, hanem azért, mert csak rosszul lehet érzékelni valamit. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk újabb részében téves érzékelésről folytatott kutatásokat mutatunk be.

Gloria Phillips-Wren és Monica Ayda egy 2020-as tanulmányukban közép- és felsővezetők döntéshozatali módszereit vizsgálták, és arra jutottak, hogy négy csoportba lehet sorolni azokat a zavaró tényezőket, amelyek miatt rosszabb döntéseket hoznak:

• ha áttekinthetetlenül sok információ zúdul rájuk,
• ha nagy a határidő miatti nyomás,
• ha túl komplex témában kell dönteni,
• illetve ha nagy a bizonytalanság.

A határidők miatt érzett stresszt érdemes itt egy kicsit külön választani a másik három tényezőtől, ezt ugyanis nem intézhetjük el annyira egyszerűen, hogy minél sürgetőbb a határidő, annál kapkodóbb döntéseket hoz az ember.