Ónody Gomperz: Emese álma, és Győző, aki sosem hazudott
Örökös kormányfőnk sosem megy szembe a többség akaratával, írja szerzőnk. Olyan, mint a hedonista-karrierista férj, aki az önmegvalósításnak szenteli életét, de közben bölcsen megteszi azt a néhány dolgot, amit a felesége megkövetel.
Egy év leforgása alatt kétszer hátrált meg a kormány a szülők nyomására. Először tavaly március közepén, amikor a miniszterelnök reggel még a fizetésük megvonásával fenyegette meg a jelenléti oktatást nem vállaló pedagógusokat, ugyanaznap este viszont – mintha mindig is ez lett volna az álláspontja – ő maga jelentette be az iskolák bezárását.
A két esemény között eltelt néhány órában megtapasztalta a közvélemény erejét.
Oltatlan gyerek oltott szülővel: még nem ajánlott úgy élni, mint az "utolsó békeévben"
A családoknak az alsótagozatok és óvodák megnyitása után is vigyázniuk kell a közös programokkal, de hogy miért és miképp, ahhoz nehéz hiteles információt szerezniük. Segítünk.
Nem kisebb rugalmassággal változtatott pár héttel ezelőtt azon a gránitszilárdságú elhatározásán, hogy a harmadik hullám tetőpontján küldi vissza a gyerekeket az iskolákba. Jó ötlet éppen akkor nyitni, amikor népességarányosan az egész világon Magyarországon szedi a legtöbb áldozatot a járvány? – fogalmazódott meg a kétely azokban, akik a propaganda ellenére nem az oltások mennyisége, hanem a lélegeztetőgépekre kötött emberek száma alapján próbálták megítélni a helyzet súlyosságát.
Így lesz és kész!
– hangzott a kategorikus válasz. A nép jelentős része azonban befeszült, a kezdeti keménykedésből kormányzati kapituláció lett: a felső tagozatosoknak sem kell bejárniuk, és az alsósoknak sem kötelező.