Hogyan lett a liberalizmus önnön üdvözült sikereinek áldozata? Ezt firtatja új, A fény kialszik című könyvében két híres politikatudós, akik Orbán Viktor hatalmi rendszerét is részletesen elemzik.
Ha valakinek semmiféle árat nem kell fizetnie könnyen leleplezhető nem-igazságok kimondásáért, az hatékony módja a hatalom és a büntethetetlenség fitogtatásának –
jellemzi a bolgár Ivan Krasztev és az amerikai Stephen Holmes A fény kialszik című, a Park Kiadó gondozásában megjelent könyvében Vlagyimir Putyin és Donald Trump kommunikációjának közös jellegzetességét. Putyin tagadta, hogy bármi köze lett volna Szergej Szkripal és lánya megmérgezéséhez, ezzel az ország szuverenitását védelmezte. Trump pedig „csak úgy ontja a leleplezhető hazugságokat”, de hívei ezt elfogadják tőle, mert meg vannak győződve arról, hogy őszinte, és kijelentései „a szó mélyebb értelmében igazak”. Így alakította át az USA-t a Drukkerek Köztársaságává, feltétlen hűséget várva el támogatóitól.
Ha eddig nem voltunk biztosak abban, hogy mi is a populizmus, most maga Orbán Viktor segített ebben eligazodni. Ha valaki tudni vélte, mi az, most megerősödhetett meggyőződésében, ha elolvasta a miniszterelnök-pártelnök politikai szezonnyitó esszéjét, amelyben a populizmus szó egyébként nem is szerepel. Vélemény.
A képlet a kelet-közép-európai régióban is felettébb ismerős. A két politikatudós az 1989-es rendszerváltással indítja az általuk Utánzás Korának titulált időszakot, amely a kommunizmus bukásával kezdődött, és néhány évtizeddel később populizmusba torkollott – legalábbis Magyarországon és Lengyelországban. Elméletük azon alapul, hogy három évtizede a nyugati liberális demokrácia egyeduralkodó maradt a globális porondon, azt a benyomást keltve, hogy nincs alternatívája. A rendszerváltó elit, amely mindig is Európa részének tekintette saját hazáját, ennek a másolására törekedett. Nem is mindig önként.
Ahol nincs szakember grafikai anyagok elkészítésére, ott a polgármesteri hivatal segít.
