Tóta W.: A Szakács, a tolvaj és a többiek

Utálatos énelőttem, hogy szeretett pártom vezetői lakodalmas zenészekkel puszilkodnak

– üzente a kultúrharc üstökösként feltűnt és sütőtökként letűnt katonája, Szakács Árpád. Bár nyilvánvaló, hogy őelőtte saját befolyásának elenyészése a legutálatosabb, észrevétele mégis figyelmet érdemel.

A mulatós sztárokkal pózoló külügyminiszter, illetve miniszterelnök kétségtelenül szúrja a kultúrember szemét, bár ez legyen velük a legnagyobb problémánk. Az egyik csak lélegeztetőgépek ürügyén tizenhatmilliárddal tömte ki a haverjait, a másik százmilliárdokkal sunnyog a kertek alatt. Szinte részletkérdés, hogy az uralkodó párt elitje a megtakarítását nem könyvritkaságokba fekteti, hanem makkos cipőt épít magának aranyozott márványból, és beleköltözik disznósajtot szürcsölni.

Majka: Szijjártó Péternél jártam, erre a nyakamba szakadt egy gyűlöletcunami

„Mindig azokat fogom képviselni, akiknek problémájuk van, és mindig fel fogom emelni a szavam, ha valami nem tetszik. Függetlenül attól ki van kormányon" - ígéri a zenész.

A tréfa abban áll, hogy a proletár tömegkultúrán túli világot többek közt Szakács Árpád és szövetségesei marták el a kormánypárt közeléből, és ez a szakítás gyakorlatilag helyreállíthatatlan.