Halálos betegségnek tartották, ma már ajánlott gyógyír a nosztalgiázás
Eleinte betegségnek tartották, és még ma is sokan káros, de legalábbis haszontalan elfoglaltságnak gondolják a nosztalgiázást. A tudomány egyre kevésbé ért egyet ezzel.
„Ábrándozás az élet megrontója”, idézik időnként Vörösmarty Mihályt, ha a nosztalgiázás a téma. A költő híres sora csak megerősíti azt, amit a nosztalgia a szó a megalkotásakor, a XVI. század végén jelentett: a jelenséget először leíró orvos a túlzott honvágyra hasonlító betegségnek tekintette a múltba révedést, ami többek között szívritmuszavarhoz, anorexiához, szorongáshoz és végső soron halálhoz is vezethet. Az úttörő, Johannes Hofer doktor mindezt a hazájuktól távol harcoló svájci zsoldosokon figyelte meg. Kortársai között volt, aki az okot a hazaitól eltérő légnyomásban kereste, mások szerint a svájci hegyekben csilingelő kolompok hangja okozott elváltozásokat a nosztalgiázó szerencsétlenek dobhártyájában, sőt az agyukban is.