Nem könnyen befogadható, ám nyugtalanító előadás született a madáchi dilemmát a XX. század tapasztalatával újragondoló székesfehérvári teátrumban.
Ülep-, lélek- és elmepróbáló darabot adnak elő szeptember vége óta a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A társulat két rövid szünet beiktatásával négy és fél órán keresztül négy szerző nagyívű gondolataival, négy eltérő stílusú rendező színpadi ötleteivel bombázza meg a nézőket.
A monstre produkció viszontagságos előzményei viszonylag ismertek. 2018 végén a Szikora János igazgatta, másfél évszázados teátrum fennállása óta először színre vitte Madách Imre „örök érvényű remekművét”, mégpedig négy rendezőjének, az igazgató mellett Hargitai Ivánnak, Horváth Csabának és Bagó Bertalannak közös, egybehangolt víziójaként. A „bizsergetően szokatlan”, például öt Ádámot és öt Évát foglalkoztató előadás sikerén felbuzdulva a színházi csapat újabb csavarként arra kért fel négy kortárs írót – Márton Lászlót, Tasnádi Istvánt, Térey Jánost és Závada Pált –, hogy a XX. század tapasztalatával írják, gondolják tovább a madáchi dilemmát.
A 2018-as előadás werkfilmje:
A politikát uraló arrogancia és a lebutított beszédmód erős apátiát okozott a társadalomban, de most ez változóban van – mondja Radnóti Sándor művészetfilozófus, aki szerint a kultúrát ízlésterrorral sem tudják megingatni. HVG-portré.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Az Európai Bizottság a szervezés egyes elemei miatt eljárást indíthat.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
