Tóta W.: Elkxrják

Óriási lakomával ünnepeljük azt, hogy az Orbán-kormány először néz szembe valós fenyegetéssel. Olyan pénzeső lesz itt, amilyet régen látott ez az ország: konkrétan 2002 és 2006 között. Azt utólag elkúrásnak neveztük el.

Emblémája ennek a 13. havi nyugdíj, úgyhogy az jön menetrendszerűen. Aztán: pedagógus-béremelés!; adómentesség fiataloknak!; csok, falusi csok, szupercsok!; fegyverpénz, pulykapénz, bugyipénz, kelengye!; minimálbér!; emelünk mindent, mint egy pannon, egy hun Atlasz, bronzos izomzattal feszítjük szét az égboltot, ha kell.

Pénz nem számít, azon ne múljon, édes öcsém, te csak érezzed jól magad, és ne felejtsd el, kinek köszönheted.

A világ egyik fele akaratból épült, és lehet, hogy a másik is – mondta egyszer Orbán Viktor, de tévedett, mert legalább a másik fele téglából épült. Na most, az akarat azt megoldja, hogy mindenkinek osszunk hárommillió forintot téglára – kivéve szegények, cigányok és egyéb aljanép, akiket krumplival veszünk meg. Apukának van egy barátja a pénznyomdában, és az ad annyit, amennyi kell. Csak ettől még téglából nem lesz több. Az ára, az lesz több, és ezt hívjuk inflációnak.