A Covid nélkül is rendszerváltás kellene a gyógyászati segédeszközök piacán
Hiába támogatja egyre nagyobb összeggel a gyógyászati segédeszközök megvételét az állam, az átgondolatlanság miatt a beteg, a forgalmazó és a finanszírozó is vesztesnek érezheti magát.
Jó ideje pénzszűkére panaszkodnak, a koronavírus-járvány pedig még a korábbinál is nehezebb helyzetbe hozta a gyógyászati segédeszközök gyártóit, forgalmazóit. A pénzügyi előirányzatot minden évben túllépő terület az évente újratermelődő kórházi adósságok és a rendre elszálló gyógyszerkassza mellett az egészségbiztosítási büdzsé harmadik „mumusa”, évtizedek óta baj van körülötte. E kategóriába tartozik az egyedi méretre készült sérvkötőtől a kerekesszéken vagy a lábszárfekélyre használt korszerű kötszeren keresztül a hallókészülékig kilenc nagy csoportba sorolt, összesen mintegy 3400-féle, orvosi rendelvényre, támogatással kapható termék.
A piaci szereplők több mint egy évtizede ugyanarra panaszkodnak a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő munkatársainak: a közfinanszírozott ár – vagyis amennyit a NEAK elismer – nem fedezi a termék költségeit, mintegy félezer eszköz árrése nulla vagy negatív.