Tóta W.: Városházi mesék

Karácsony Gergely megúszhatta volna a botrányt,

ha a Városházát odaajándékozza a Kockásfülű Nyúl Alapítványnak, kurátornak pedig megteszi a feleségét.

Legalábbis a kormánymédia támadásait elkerüli, ha így tesz, hiszen ez a kormánypárti norma. Ahogy az is, hogy utána az alapítvány úgy veri dobra, ahogy akarja. Ez történt százmilliárdos állami vagyonokkal, komplett intézményekkel, egyetemekkel.

Helyes eljárás lett volna az is, ha földig dózerolja az egészet családtagjaival kötelékben, a helyét felgyújtja és sóval veti be, majd lebetonozza, és ott napozik a közepén gumimatracon. Ez a Fertő tó, Tihany, meg a Balaton-part jó részének a sorsa, és szintén támadhatatlan.

Karácsonyéknak ástak vermet a Városháza-üggyel a kormány propagandistái, maguk estek bele

A kormány propagandaközpontja nemcsak félrelőtt, amikor az ellenzék feltételezett vezéralakjaiként Karácsony Gergelyt és Bajnai Gordont akarta kompromittálni, de azt sem vette észre, hogy a Fidesz holdudvara tűnik fel a titokzatos Anonymus sztorifüzérjében.

Járható út továbbá, hogy eladja a legjobb barátjának, az leszerel és elad belőle mindent az ablakkeretekig, aztán az önkormányzat visszavásárolja felárral. Ez a Mátrai Erőmű receptje.Vagy legalább kijelentette volna hetykén, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a legfőbb politikánk”, levezeti, hogy a progresszív nagytőke létrehozása nemes cél, és kész. Csak hát ehhez neki nincs közönsége, ami meg van, az nem olyan gomba, hogy ezt megegye.