Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A gyermekeinkkel nap mint nap őszinte, de megnyugtatásra törekvő beszélgetést folytattunk a szomszédunkban dúló iszonyatos háborúról. Ki gondolta volna, hogy a világjárvány két éves borzasztó és sokaknak gyászt hozó megpróbáltatásai után ez vár ránk?
Ki gondolta volna, hogy a háború után született nemzedék, amely már átélte Jugoszlávia szétesésének véres, mészárlásokkal súlyosbított drámáját most arra eszmél, hogy a meggyárgyult egykori KGB-s Szovjetunió iránti nosztalgiájában porig bombázza azokat az ukrajnai városokat, ahol jó eséllyel minden orosz családnak laknak ismerősei, rokonai, barátai?
A kérdésre egyébként a válasz az, hogy először az amerikaik gondolták, de Európa nem akarta elhinni, nem csak azért, mert rossz tapasztalatai voltak a legutóbbi időkből arról, milyen az, amikor Amerika háborút vizionál, hanem azért sem, mert érdekei ellen való.
