Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Ukrajna mellett két belső fronton is háborúznia kell Vlagyimir Putyin orosz államfőnek. Míg ugyanis úgy tűnt, hogy miután börtönbe záratta legfőbb kritikusát, Alekszej Navalnijt és felszámolta a „külföldi ügynöknek” és „szélsőségesnek” minősített ellenzéki csoportokat és civil szervezeteket, most új erővel lángolnak fel a tiltakozások, ezúttal a testvérnépnek tartott ukránok elleni véres katonai akció miatt. Több tucat városban tartottak megmozdulásokat, a hatóságok pedig tömeges letartóztatásokkal, és a Kremlnek ellentmondók elbocsátásával próbálják meg megfélemlíteni a háború ellen tiltakozókat.
Vlagyimir Szorokin: Putyin rajtavesztett
A legjelentősebb kortárs orosz író szerint a Putyinban megbúvó szörnyet segítette a megvásárolható orosz elit, továbbá jó pár felelőtlen nyugati politikus, cinikus üzletember, korrupt újságíró és politológus
Egyelőre biztosnak tűnik ugyanakkor, hogy a Putyin-rezsim, amely több mit húsz év alatt felszámolta a független médiumok többségét – a napokban zárták be a valóban ikonikus Eho Moszkvi rádiót – egyelőre aligha tart attól, hogy az utcáról döntik meg: az ellenzéki vezetők, pénz és infrastruktúra nélkül maradt, az utóbbi napok tüntetései is teljesen spontán megmozdulások voltak.
Józan hangok
Mégsem hiábavalóak a tüntetések és egyéb tiltakozások, az orosz vezetők körében ugyanis minden bizonnyal akadnak még, akik az elnök ötleteit hivatalból és számításból helyeslőkkel ellentétben valóban hajlandóak elgondolkozni azon, hogy jó irányban halad-e az ország, miközben látják, hogy az ukrajnai kaland nem annyira népszerű a polgárok körében, mint azt a kormánypárti média mutatja. És azt is látják, hogy a váratlanul erős és egységes nemzetközi visszhang miatt az orosz gazdaság olyan örvénybe kerül, ahonnan csak sok év után állhat ismét emelkedő pályára.
