“Finnországban a pedagóguspálya vezeti a foglalkozások népszerűségi listáját. Minden negyedik finn fiatal tanár szeretne lenni, az egyetemek tanárképzőkarain legalább tízszeres a túljelentkezés. Ez csak részben tulajdonítható az anyagi megbecsülésnek, legalább ekkora szerepe van a képzés presztízsének, minőségének“ - olvashatjuk nem kis irigységgel az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tanulmányában.
Akikben megnő az értelem - anarchia a finn iskolákban
Mit látni a legendás finn iskolában? Hát a szomorú, döglött magyar jövőt. Irigységtől sárguló pillanatfelvétel Helsinkiből - Tóta W. Árpád riportja.
A fenti ténnyel erős kontrasztban áll a Republikon Intézet által nemrégiben végzett országos attitűdkutatás, amelyben arra a kérdésre, hogy “mit tart súlyos problémának Magyarországon?”, száz megkérdezettből csupán kettő jelöli meg az oktatás kérdését. (Összehasonlításképp: az egészségügyi ellátás alacsony színvonalát a válaszadók mintegy negyede jelöli meg, mint legsúlyosabb problémát, másodikként a megélhetés magas költségeit, harmadikként a gazdaságunk ingatag helyzetét jelölik meg a válaszadók, de a környezetvédelemtől a nők és férfiak társadalmi megítélésének különbözőségéig terjed a széles skála azokkal a problémákkal, amelyeket mind-mind fontosabbnak vélnek a választópolgárok, mint az oktatás kérdését.)
Talán ez a kulcsa annak, hogy a kormány a választási kampány finisében sem teljesíti a pedagógusok követeléseit. Homályos ígéretekből persze nincs hiány, köztük olyanokkal, amelyekről az ígéretekkel fizető politikus is tudja, hogy blöff - ilyen például, amikor azt mondják, hogy majd EU-támogatást kérnek bérnövelésre, amely egyértelműen nonszensz és tiltott az uniós támogatások gyakorlatában -, sőt a máskor oly szigorú házelnök is elismeri a pedagógusok bérkövetelésének jogosságát, majd azt mondja, reméli, a következő ciklusban lesz rá módjuk.
