Az én hetem: "Miért hittük el, hogy lehetne másképp", kérdezi Krusovszky Dénes
4 perc
2022.04.17. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötés van: adunk öt kulcsszót, ezeknek fel kell bukkanniuk a szubjektív visszatekintésben. Krusovszky Dénes öt szava ez alkalommal: reszeltek, gyomros, tilitoli, apátia, pártszolgák.
Reszeltek: Sajnos akármi lesz is ennek a háborúnak a vége, nagyon rossz lesz ezután magyarnak lenni. Amúgy is, Kárpátalján a magyarságnak hosszú távon reszeltek” – jegyezte meg a hvg.hu helyszínen járt tudósítóinak egy ott élő magyar.
Gyomros: Két súlyos pofont is adtak Vlagyimir Putyinnak az ukránok. Egyik nap elfogták az orosz elnök legfőbb ukrajnai szövetségesét, a másikon pedig kilőtték a fekete-tengeri flotta büszkeségét, a Moszkva cirkálót.
Tilitoli: Mint sakkjátékos, úgy alakítja a hírek szerint kormánya bábúit Orbán Viktor. Állítólag a végletekig kitolhatja a döntést, mert azt figyeli, kit kell esetleg a nemzetközi hangulat miatt elmozdítania a helyéről. Szijjártó Péter pozíciója például feltétlenül a bizonytalanok között lehet.
Apátia: Az ellenzéki szavazóknak, szimpatizánsoknak, pártoknak és pártvezéreknek is láthatóan kell még idő, amíg a választás eredményét feldolgozzák. Egy-két ötletet leszámítva, nem is fogalmazódik meg semmi használhatónak tűnő gondolat a jövőről, inkább csak mosakodó és másra mutogató értékelések jelennek meg.
Pártszolgák: Felháborodtak a közszolgálati média vezetői, amikor Bencsik Gábor kritizálni merte őket. Azonnal visszavágtak, bár minden bizonnyal később furcsán fogadhatták, hogy az említett Bencsik-nyilatkozatra még a kormányfő fia is elismerően reagált.
Kisütött a nap, nem mintha ez eddig ne fordult volna elő vele, de most mondhatni megbízhatóbban süt, végül is ezt hívjuk tavasznak alighanem. Minden évben van tavasz, és minden évben kellemesen rácsodálkozunk, né, nap, rügyek, langyos szellő, könnyű zápor, nem lehet megunni, azaz dehogynem, aztán unottan neki lehet futni újra meg újra.
Van valami az emberi természetben, ami szeret a kiszámítható dolgokra is rácsodálkozni, ott ügyködik mindannyiunkban valahol mélyen ez a gyermeki én, amelyiknek minden vicc új, meg minden tavasz, és ha már itt tartunk minden választás is. Most az apátia újrakóstolása megy éppen, ha jól veszem észre. Milyen megszokhatatlan ez a keserű íz, pedig van már benne tapasztalatunk, ízlelgettük eleget az utóbbi években, és ahogy a dolgok állnak, ezt fogjuk még jó ideig nyalogatni. Másfelől nézve persze a diadal könnyeinek ismételt folyatása történik, de vegyük észre, végeredményét tekintve az sem sokkal felemelőbb folyamat.