Az én hetem: Lackfi János úgy érzi magát, mint egy évfordulós Erzsébet királynő a lagzi-univerzumban
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: száz, metropolitasimogatók, ízléstelenség, NER-eség, platina.
Száz: Pénteken már 100 nap telt el azóta, hogy Oroszország lerohanta a független Ukrajnát
Metropolitasimogatók: Kirill orosz pátriárka ugyan Vlagyimir Putyin nagy támogatója (Ferenc pápa szerint a ministránsa), a háborút sem ellenzi, a magyar kormány mégis megfúrta azt, hogy az EU felvegye a szankcióban érintettek listájáról.
Ízléstelenség: Az osztrák közmédia, az ORF egyik vezetője arról értekezett a Facebookon, hogy Orbán Viktor szívinfarktusa „tisztességes dolog” lenne. A magyar külügy bekérette Ausztria nagykövetét, az osztrák külügyminisztérium pedig közleményben reagált, ízléstelennek és elfogadhatatlannak minősítette Pachner szavait.
NER-eség: Orbán Győző bányacége 5 milliárd forint éves bevételből csinált 1,8 milliárd forint profitot, de még ez is eltörpül Rákay Philip tanácsadó vállalatának, vagy Sarka Kata és Rogán-Gaál Cecília médiacégének bevételarányos nyeresége mellett. De úgy általában is: a NER-nek megint csak jó éve volt. Nagyon jó éve.
Platina: Trónra lépésének 70. évfordulóját ünnepelte II. Erzsébet, illetve a brit birodalom. Amikor trónra lépett, még olyanok voltak hatalmon, mint Truman vagy Sztálin, a miniszterelnöke pedig Churchill volt. Sok minden történt azóta.
Ahogy a rakparton ballagtam, egy vöröshajó lány jött elém ringatózó léptekkel.
Tövénél kicsit lenőtt a hájfestése, de amúgy nagyon tiptop lédi volt, blúzban, magassarkúban, illatfarhőben. Határozott gézfogás, éreztem összekoccanni festett körmeit a markomban. Néztem a száját, ezt a nyifogástalanul kárminpirosra kirúzsozott rombuszformát, amint kibocsátja magából az adott pillanathoz tökéletesen illő szavak és mondatok buborékait.
Azt mondta, bármilyen kérdésem van a rendezvénnyel kapcsolatosan, ne habozzak feltenni neki, ő intézi a cateringet, hegyeztet a hangosítókkal, a konyhával, neki szóljak a kávé és a torta ügyében. Remek lenne, ha majd átküldenék e-mailben egy órára lebontott tervezetet, amelyben részegesen leírom a menetrendet, bár kisebb csúszások, eltérések adódhatnak még, melyeket igyekszünk rugalmasan kezelni. Viszont úgy mégiscsak adott egy miheztartás. Ugyanakkor most ő el is hallgat, és kíváncsian várja, hogy felgázoljam a nagy és emlékezetes nap eseményeit.
Nos, igen, igazán gyönyörű itt, húztam kicsit az időt, mint a kétestésztát, próbáltam nyerni még az élettől pár percet, mielőtt beleforgunk ebbe a rettentő kínos és aprólékos folyamatba. Ekkor már a ferdélzeten lépdeltünk, ámuldozást színlelve körbeintettem karommal, nahát, a hidak, nahát, a folyó, nahát, a város, nahát, a vérfalak, ha valami csordás, pont ez az! Nem is kellett színlelnem, tényleg bámulatos volt, szó se róla, nyilván ezért kerül ez a fejedelmi tejszín annyiba, amennyibe. Bizony van, akinek semmi se drága, ha futja, akkor futja, másnak meg szakadjon meg a szíve, nem kár érte.