Hasbeszélő: Egy hely a város peremén, ahol ebédidőben hétköznap is telt ház van
5 perc
2022.06.10. 17:00
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Pestszentlőrincen, a Zilában jártunk.
Üllői út 452. – nézőpont kérdése, kinek, mi van messze. Ha valaki Budán, vagy akár a pesti belvárosban lakik, úgy gondolhatja, ez már a „világ vége”; a lőrincieknek, kispestieknek, de még a vecsésieknek pedig lehet nagyon is a közepe. Mert itt működik az egykori Szemere lövölde épületében és kertjében a Zila Kávéház és Étterem, aminek van akkora híre és vonzereje, hogy ebédidőben hétköznap is megtelik. Aki nem hiszi, járjon utána. Mi sem hittük, azt gondoltuk, enyhe lokálpatrióta túlzás, hogy mindenesetre foglaljunk asztalt délre, ha már nekiveselkedünk, hogy többéves adósságot törlesztve, többszöri megfutamodás után mégis elzarándokoljunk Budapest leghosszabb utcájának közepéig.
Mert ez tényleg az, lévén az Üllői út számozása a fővárosi közigazgatási határt elérve 822-ig tart. De az út folytatódik Vecsésig, és anno, a XVIII. század elején, amikor kezdett kiépülni, még Szolnokra vivő útnak nevezték. Amint ezt Szántó András: A leghosszabb pesti utca meséi című, épp mostanság megjelent várostörténeti kalauzából megtudtuk. Tény, hogy aki egyszer végig gurul a Budapest öt kerületét és huszonnégy városrészét érintő úton (pláne ezzel a kis kalauzzal), annak bőven lesz, lenne, mit mesélnie, S, hogy így a közepe tájára meg is éhezik, az biztos.
