Van pénz vizes vébére, olimpiára, Tihany gyarmatosítására, tankra, köztévére és KESMA-ra, háztáji egyházakra, csíki csipszre. Van Gruevszkire, Le Penre, orosz csuhásügynökökre, kínai vasútra, szélütött influencerekre. Tanárra nincs. Vélemény.
Robi bácsi elbúcsúzik az osztályától. Nem kertel, megmondja, mi a helyzet, és már sosem tudja meg, hány elsős gimnazista gondolja végig, ami az utolsó matekóráján elhangzott. Fontosabb, mint az egész évi algebra, de erről még nehezebb megmondani, hol és mire tudják majd használni.
Nem önszántából távozik. Vidékről jött Budapestre tanítani, próbálta látni ebben a szépet és a jót. Ez az egy nem nehéz, mert a gyerekek alapvetően jók, a tanításhoz kevés hivatás ér fel. És működött is, az eredmények javultak, az órák élvezetesebbek lettek, az unalmat oldották a poénok. Csak az a baj, hogy egy tanári fizetésből nem jön ki a budapesti albérlet. Ez is matek. Alapműveletek. Összeadás, kivonás. A példának két megoldása van: a korgó nyomor vagy a pályamódosítás.
A magyar mesterségesintelligencia-szuverenitás irreális, a kis országok szűk szakterületi MI-fejlesztésekben lehetnek sikeresek. A kormány most már mintha tényleg komolyan venné az MI-t, de a politikai klíma (bevándorlásellenesség, keresztény fundamentalizmus, elszigetelődés az EU-tól) aligha kedvez egy alapjaiban nemzetközi iparág fejlesztésének. Ahogy a kormánystruktúra instabilitása sem.
Váczi Eszter elmondta: énekesi keresetéből nem nyújthatott volna ilyen lehetőséget a gyerekeinek.
