Hasbeszélő: Étel és irodalom Újlipótvárosban
5 perc
2022.10.14. 17:00
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Pesten a Firkászban jártunk.
Azt már biztosan tudtuk, hogy az aktuális hasbeszélés okán mindenképpen száraz lábbal átkelünk a Dunán, vagyis átrándulunk Budáról (ahol a legtöbbet fordulunk meg) valahova Pestre. Túlzásba azért nem vittük, a Szent István körúttól nem messze, a Tátra utcáig jutottunk. Ugyanis egyik gasztronauta barátunktól fülest kaptunk, hogy él a hely, amelynek megnyitását 19 évvel ezelőtt megannyi pályatársunk örömmel üdvözölte; s még a konyhája is vállalható. Nevezetesen: a Firkász Étterem és Kávéház.
Bizony már majdnem kiesett az emlékezetünkből, és egyáltalán nem is voltunk benne biztosak, hogy megannyi veszteség (a földi létet elhagyó alapító tulajdonos, Sallai István, jó néhány neves törzsvendég és az ikonikus kávéházi zongorista, Ökrös Oszkár elvesztése, na meg persze a Covid-zárlat) után még zökkenőmentesen működik.
A kezdetekről „firkász magyarázat” a néhai leghitelesebb szemtanútól, akinek fotója hol másutt is lehetne, mint a bejárattal szemben, a konyhaajtó felett: