Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Ukrajnáért okkal és megérdemelten sír a világ.
Nem sok együttérzésre számíthat most, aki nem ukrán – és a legkevesebbre az oroszok. Pedig ha nem is mérhető össze a bombázással, egészen vérfagyasztó élményeken mennek keresztül.
Napok alatt kiürül az országuk: egymás után tűnnek el a márkák, termékek, filmek, újságok, áruházak. A többség már kivonult, mások pakolnak. És eltűnik a pénzük, a munkahelyeik. Lehet Kínából rendelni mindenfélét, de már kétszer annyiért – és ez csak a kezdet. Végül a putyini szakadék egy nagy ásításával megszűnik az internet. Orosznak lenni ma szégyen: a háború védhetetlen, a hallgatás beleegyezés, a tiltakozás veszélyes, az eredmény katasztrofális.
Paul Krugman: Kína nem tudja kisegíteni Moszkvát
Putyin rosszul mérte fel az esélyeket, mind az ukrán ellenállás mértékét, mind a világ reakcióját illetően, így most bajban van, és nem számíthat Pekingre sem - írja Paul Krugman a New York Times honlapján működő blogjában.
