Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Nem akarom, hogy bevonjanak ebbe a háborúba, nem tudom, miért kéne ukránokra lőnöm” – mondta a grúz határon várakozó, 26 éves Ványa a Die Welt című német lapnak. Hasonló nyilatkozatokat fogunk a közeljövőben európai határokon is hallani oroszok ezreitől, tízezreitől, ha Európa meghatározó országai komolyan gondolják, hogy schengeni vízumot és menekültstátuszt adnak a mozgósítás elől menekülőknek.
Innen, Budapestről is sok sikert kívánok Ványának és negyedmilliónál is több sorstársának, akik Putyin „részleges” kényszersorozására nemet mondva, a katonai szolgálatot megtagadva keresik a birodalom kijáratát – abban azonban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az Európai Uniónak be kellene fogadnia őket.
