Volt mire építeni a Szépművészeti Múzeumban most nyílt El Greco-kiállítást, hiszen Spanyolországon kívül itt van a legtöbb műve a csak A görögként emlegetett, Krétán született, Velencét megjárt és Spanyolországban kiteljesedett Domenikosz Theotokopulosznak (1541–1614). Öt saját kezű és két, a műhelye által (is) festett kép, valamennyi kvalitásos mű, a Krisztus az Olajfák hegyén és a Bűnbánó Magdolna pedig kiemelkedő helyet foglal el az életműben. Közös bennük, hogy egy kivételével egykor mindegyik a hat elemit végzett egykori szénkereskedő, majd műgyűjtő és mecénás Nemes Marcell tulajdonában volt.
Szentek, koponyák, megnyújtott alakok. A krétai festő utazásait és egyben – az ikonoktól a szürreális látomásokig ívelő – művészi fejlődését is bemutatja a Szépművészeti Múzeum nagyszabású, februárig nyitva tartó El Greco-tárlata.
Az igen szegény, 12 gyermekes zsidó családban született Klein Mózesnek aligha jósoltak ilyen karriert. Már gyerekkorában el kellett szegődnie segédnek, 16 évesen Budapestre érkezett, ahol analfabéta cselédek kérésére írt szerelmes leveleket, kávéházakban énekelt, portrékat rajzolt. Aztán szénnel kereskedett, amiből gyorsan meggazdagodott, telkekkel is spekulált, de leginkább műtárgyakkal. Társadalmi presztízsét nagyvonalú adományokkal, mecénási tevekénységgel egyengette. 1910-ben nemesi címet kapott.
Közgyűjteménynek csupán egyetlen képet adott el, kizárólag adományozott, méghozzá tucatszám. Megvette a szász hercegi családtól és a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta Mányoki Ádám emblematikus Rákóczi-portréját, amiért Klebelsberg Kuno kultuszminiszter a nemzetgyűlésben mondott neki köszönetet. De egy müncheni múzeumnak, a madridi Pradónak is juttatott műveket. Műkincsekkel volt telepakolva Andrássy úti, majd müncheni palotája, megvásárolta a Starnbergi-tó partján álló tutzingi kastélyt, a velencei Canal Grandén pedig azt a befejezetlen palotát, amely ma a híres amerikai műgyűjtő, Peggy Guggenheim múzeuma.