HVG: A Larryben dadogó fiút játszik, miközben ön is küzdött beszédhibával. Ez megkönnyítette az azonosulást?
Vilmányi Benett: Nem, a dadogás színészi szempontból olyan, mint egy tornagyakorlat. El kell sajátítani, amihez egyébként több idő kellett volna, mert úgy érzem, néha lebukik a filmben a dadogásom. Ez kicsit bánt, de az alakítás szempontjából csak technikai dolog.
HVG: Mindig visszanézi a filmes alakításait, és keresi a hibákat?
V. B.: Nem kell azokat keresni, megtalálja őket az ember. A Larryt eddig csak kétszer láttam, de a Terápiánál volt olyan, hogy egy mondatomat visszajátszottam magamnak tízszer.