Nyolcévnyi tulajdonlás alatt nem vált valóra a jegybank álma, hogy naggyá teszi a tőzsdét; a BÉT koncentrált, marginális és kockázatos maradt. A fantáziadús kis cégeknek viszont kaput nyitottak.
„A részvénypiacot nem azért hozták létre, hogy egy nap alatt milliomost csináljon az emberből”
– óvott a hiú ábrándoktól 1989-ben megjelent Tőzsde című könyvében Alexander Gabor, USA-ban élő tőkepiaci szakember. A kötet immár történelem: a nagy múltú, hányatott sorsú Novotrade brókerház adta ki, Rotyis József, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) első, megbízott ügyvezetője fordította le, egyik lektora pedig Bokros Lajos későbbi tőzsde- és bankelnök, majd pénzügyminiszter volt. „Szerte a világon emberek százai eszelnek ki ragyogó ötleteket, de vagy ambíció, vagy anyagi feltételek hiányában néhány másodperc múlva el is felejtik” – írta Gabor.
A rendszerváltást követő privatizáció berobbanásával párhuzamosan, 1990 tavaszán feltámasztott BÉT őt igazolta. A kisemberek, bár néhányuk meggazdagodott, gyakran megégették magukat a pesti parketten. Nem csoda, hogy a magánemberek negyedannyi pénzt sem tartanak tőzsdei részvényben, mint befektetési jegyben, ötödannyit sem, mint államkötvényben, és tizedannyit sem, mint a készpénz–bankbetét duóban. S eddig arra sem tűnt alkalmasnak a budapesti tőzsde, hogy ott váljanak valóra a semmiből termett vállalkozói ötletek.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
