Nyolcévnyi tulajdonlás alatt nem vált valóra a jegybank álma, hogy naggyá teszi a tőzsdét; a BÉT koncentrált, marginális és kockázatos maradt. A fantáziadús kis cégeknek viszont kaput nyitottak.
„A részvénypiacot nem azért hozták létre, hogy egy nap alatt milliomost csináljon az emberből”
– óvott a hiú ábrándoktól 1989-ben megjelent Tőzsde című könyvében Alexander Gabor, USA-ban élő tőkepiaci szakember. A kötet immár történelem: a nagy múltú, hányatott sorsú Novotrade brókerház adta ki, Rotyis József, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) első, megbízott ügyvezetője fordította le, egyik lektora pedig Bokros Lajos későbbi tőzsde- és bankelnök, majd pénzügyminiszter volt. „Szerte a világon emberek százai eszelnek ki ragyogó ötleteket, de vagy ambíció, vagy anyagi feltételek hiányában néhány másodperc múlva el is felejtik” – írta Gabor.
A rendszerváltást követő privatizáció berobbanásával párhuzamosan, 1990 tavaszán feltámasztott BÉT őt igazolta. A kisemberek, bár néhányuk meggazdagodott, gyakran megégették magukat a pesti parketten. Nem csoda, hogy a magánemberek negyedannyi pénzt sem tartanak tőzsdei részvényben, mint befektetési jegyben, ötödannyit sem, mint államkötvényben, és tizedannyit sem, mint a készpénz–bankbetét duóban. S eddig arra sem tűnt alkalmasnak a budapesti tőzsde, hogy ott váljanak valóra a semmiből termett vállalkozói ötletek.
Sűrű ősszel számol az a politikai agenda, amely Magyar Péter szerint a Karmelitából jutott el hozzá, és bár Kocsis Máté és a kormány is cáfolta, van benne valós dátum. Bár az október 23-i Békemenetről Csizmadia László főszervező nem tud, a HVG-nek nem is zárta ki, hogy lesz. A szeptember 21-i Harcosok Klubja-összejövetel lehet igaz, de a helyszín, a Budapest Aréna nem adhat felvilágosítást.
A Fidesz-KDNP képviselőinek lemondása után három körzetben tartottak voksolást, kettőben a polgármestert is adó civil egyesület jelöltjei győztek.
Hardverhiba miatt az egész országban szünetel az okmányokkal és járművekkel kapcsolatos ügyfélkiszolgálás.
