Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Timmermans azt sürgeti, hogy Ukrajna mielőtt kapja meg az oroszok kiűzéséhez szükséges fegyvereket, mert annál jobb lesz az ország és az egész földrész számára. Azonban azt is szükségesnek tartja kiemelni elemzésében, hogy az EU-nak az igazságos és tartós béke mellett támogatnia kell, hogy Ukrajna az Unió fejlett tagja legyen. Amibe beletartozik, hogy polgárai számíthassanak a jogállamra, az emberi és szabadságjogok betartására.
Rámutat, hogy a tárgyalásokhoz az ukránoknak előbb vissza kell nyerniük területi integritásukat, ám mivel erre az oroszok aligha kaphatók egyhamar, a lehető legsürgősebben el kell juttatni a megtámadott országnak azokat a harceszközöket, amelyekkel kiűzhetik az agresszort. A cél az, hogy záros határidőn belül véget érjenek a harcok. Paradox módon azonban ehhez az szükséges, hogy a Nyugat ne hagyjon kétséget Putyin számára afelől: teljesen felesleges újabb és újabb orosz fiatalokat a húsdarálóba küldenie a fronton.
