"A háború kitörése óta nem tervezünk előre, mert nincs értelme. Úgyhogy most sodródunk"
Két ukrán és három kárpátaljai magyar családdal beszélgettünk arról, hogyan élték meg az elmúlt egy évet. A családok többsége hosszabb-rövidebb ideig szétszakadt, van, aki 11 hónap után csak terepet felmérni ment vissza Ukrajnába. A beszélgetésekből világosan látszott, hogy egészen máshogy gondol a háborúra egy ukrán, mint egy kárpátaljai magyar.
- Oreszt
A Kijevben élő Oreszt és családja Krím annektálása, vagyis 2014 óta készült arra, hogy Oroszország előbb-utóbb teljes körű inváziót indít Ukrajna ellen, és már néhány héttel a február 24-i támadás előtt össze volt készítve a "menekülőcsomagjuk." A város lakóit csütörtök hajnalban robbanások, illetve légoltalmi szirénák hangjai ébresztették, Oreszt pedig pénteken már menekítette is Nyugat-Ukrajnába feleségét és három gyerekét, akik később tovább is mentek magyarországi rokonaikhoz. A sebészként dolgozó 43 éves férfi azonban nem hagyta el Ukrajnát.
Azt mesélte, az úton rengeteg barikád volt, a menekülő tömegek pedig akkora dugóba kerültek, hogy a 120 kilométerre fekvő települést nyolc órányi araszolás után érték el. „Talán az elmúlt év egyik legmeghatározóbb élménye volt a visszaút, amikor rájöttem, nem tudom mikor látom őket legközelebb és éppen egyedül tartok hazafelé – vissza a háborúba."