A közgazdászok évszázadokon át úgy indították az elméleteiket, hogy az emberek meg szeretnék vásárolni azt, amire valami gyakorlati okból szükségük van – mígnem rá nem jöttek a nyilvánvalóra, hogy sokszor olyan dolgokat is megveszünk, amire valójában semmi szükség nem volna, épp csak kedvünk lett hozzá. Például azért, mert idegesek vagyunk és jólesik vásárolni.
Egy másik közgazdaság
A közgazdaságtan csak akkor unalmas, ha rosszul magyarázzák el – máris sokkal izgalmasabb lesz, ha kiderül, hogyan érinti mindennapi életünket. Cikksorozatunkban fontos közgazdasági elméleteket mutatunk be, azt figyelve, miért fontosak ezek mindannyiunk számára. A sorozat korábbi részeit ide kattintva érik el. | A vásárlás iránt érzett kényszeres vágyat már a XIX-XX. század fordulóján besorolták a pszichológusok és pszichiáterek a mentális betegségek közé, de utána még évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne csak az orvosi eseteket vizsgálják, hanem a hétköznapi impulzus- és stresszvásárlást is.
Azt tudományos vizsgálatok nélkül is mindenki meg tudja mondani, hogy rengeteg ember van, aki a stressz hatására szívesebben ugrik be egy boltba vagy néz körbe a kedvenc webáruházában, és amikor ezt pszichológusok és közgazdászok megpróbálták számszerűsíteni, akkor megerősítették, hogy tényleg tömegekről van szó. A legtöbb kutatás szerint az összes ember 15-30 százaléka hajlamos vásárlásba fojtani az idegességét vagy a frusztrációját. (További 2-8 százalék az, akinél ez tényleg kényszeres; érdemes hozzátenni, hogy a WHO legfrissebb besorolása szerint őket nem a függők közé kell besorolni, hanem impulzuskontroll-zavarban szenvedőknek számítanak.)