Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
2022. február 27-én, mindössze három nappal az orosz–ukrán háború kitörése után Olaf Scholz német kancellár egy, a német politikában azóta is gyakran emlegetett beszédben a háború és ennek következményei miatt történelmi fordulatról, úgynevezett Zeitenwendére kezdett hivatkozni. Az összetételben az idő, illetve a váltás, fordulat szó szerepel. Scholz úgy fogalmazott, hogy “Ukrajna elleni támadásával Putyin elnök új politikai valóságot teremtett. Ez pedig egységes választ kíván.”
Ekkor a helyzet viszonylag egyértelműnek tűnt. A háború és a Zeitenwende addig precedens nélküli, új és gyakran erőteljesebb külpolitikai fellépést indokolt a német kormány részéről. Ugyanebben a beszédben Scholz bejelentette, hogy a német állam fegyverekkel fogja támogatni Ukrajnát, és azt is, hogy az EU szankciókkal válaszol az orosz agresszióra. Akkoriban több politikus és szakértő is attól tartott, hogy Ukrajna viszonylag gyorsan elesik, és az orosz katonai alakulatok elérik az EU keleti határát.
“A harmadik fő kihívás megakadályozni, hogy Putyin háborúja továbbterjedjen más európai országokba. Ez azt jelenti, hogy feltétel nélkül kitartunk a NATO felé vállalt kollektív védelmi kötelezettségeink mellett. Ugyanezt mondtam közép-kelet-európai szövetségeseinknek is, akik a biztonságuk miatt aggódnak” – fogalmazott Scholz. Esetleges katonai fellépésről, fegyverszállításról beszélni rendkívül nagy váltás a német politikában.
Vége a szelíd hangnemnek, Németország vállalja vezető katonai szerepét
Az Ukrajna elleni orosz agresszió eddigi védelmi politikájának újragondolására késztette az európai vezető szerepét immár felvállaló Németországot.
