Nem volt könnyű dolguk a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) muzeológusainak, amikor a Demeter Szilád által vezetett intézményben új, állandó kiállítást készítettek a 200 éve született névadóról. Petőfi Sándorról mindenki mindent tudni vél, tucatnyi kép, tárgy, dokumentum villan be azonnal, nehéz és kockázatos bármi újat mondani róla.
A Költő lenni vagy nem lenni című tárlat beharangozó szövegében az alkotók világossá tették, hogy ki akartak lépni „a kultikus Petőfi-értelmezésekből”, és hangsúlyozták, hogy a mai irodalomtörténeti összefoglalókhoz hasonlóan „a különböző súlyú témák egyenrangúsága szándékosan közvetíti a töredezettség, fragmentáltság élményét”. Kalla Zsuzsa, Prágai Adrienn és Vaderna Gábor kurátorok igyekeztek felülírni az irodalomtankönyvek Petőfi-sémáit (szerelmi, táj- és politikai líra), elutasították a mítoszteremtést, a lineáris történetmesélést, az életrajz felmondását.
Helyette félhomályos, zegzugos díszletbe hívnak kalandozásra.
