Nagyokat mondanak a honvédelmi vezetők, de nem tűnnek profinak a haderőfejlesztésben
Miközben tele az ország a háborús hangvételű toborzóplakátokkal, az új vezérkari főnök politikai megfelelési kényszertől vezérelt nyilatkozatokkal teszi kétségessé, hogy hozzáértőkre bízták a hadsereg modernizálását. Az új létszámkeret feltöltéséhez kötéllel kellene verbuválniuk, nem hirdetményekkel.
Szittya harcmodorról beszélt, és a történelemhamisítástól sem rettent vissza, csak hogy második világháborús párhuzamot vonhasson az orbáni béketeremtési szándék igazolására – így mutatkozott be Böröndi Gábor altábornagy.
Az új vezérkari főnök – igazodva Orbán Viktorhoz, akit láthatóan nem érdekel, hogy az ukránokra kényszerített béke csak növelné az orosz étvágyat – a kormányfő álláspontjának alátámasztására az 1939-es német–lengyel háborúban lelt történelmi párhuzamra. Szerinte a békekötés szándékával még akkor is meg lehetett volna állítani Hitlert, s ezzel megelőzni a világháborút.
A kijelentés olaj volt a tűzre az amúgy is feszült lengyel–magyar viszonyban: Sebastian Keciek, a varsói kormány budapesti nagykövete szerint Böröndi egy globális konfliktus eszkalációjában való bűnrészességgel vádolta meg a hazáját, amit levélben utasított vissza. De a vezérkari főnök kijelentése már a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely miniszternek is sok volt. Azt tanácsolta – amit később szinte szó szerint Novák Katalin államfő is –, hogy Böröndi inkább a dolgával törődjön, az elemzést bízza a történészekre.
Pedig Böröndinek nem lett volna szüksége ilyen antréra.