Őrült száguldás: bravúrok és emberi drámák tették legendássá az idén 100 éves Le Mans-i autóversenyt
5 perc
2023.06.09. 13:10
Szalonautóknak írták ki, de versenykocsik kísérleti terepe lett az először 1923 májusában megrendezett, híres-neves Le Mans-i körverseny.
A harminchárom versenyzővel együtt aznap „az eső is rajthoz állt, és olyan kitartást mutatott, mintha meg akarná dönteni saját rekordját, (...) amint leengedték a rajtzászlót, a járművek elindultak a felázott útból kiszakadt kavicsokkal együtt fröcskölő sárban”. Így emlékezett a 24 órás Le Mans-i autóverseny száz évvel ezelőtti első rajtjának körülményeire az egyik szervező, Georges Durand. Az 1923. május 26-án délután 4 órakor elstartolt mezőnyt nem törte meg a mostoha időjárás; egy nappal később harminc kocsi befutott a célba. Ami azért volt meglepő, mert a korabeli kezdetleges fényszórók éjszaka alig világították meg az utat, ráadásul a legtöbb sofőr – csak hogy kisebb legyen a légellenállás – lehajtott vászontetővel vezetett a hideg, szeles, esős időben.
A legendás körverseny eredete jó másfél évtizeddel korábbra nyúlik vissza, hiszen a Loire menti városban már 1906-ban is rendeztek autós futamot: az első Grand Prix-t. A mai Forma–1-es világbajnokság elődjének tekintett versenyt a Franciaországba szakadt magyar Szisz Ferenc nyerte meg, a mostaninál jóval hosszabb, 105 kilométer hosszú pályán. Az egyre népszerűbb Grand Prix-ket változó helyszíneken tartották, és a Le Mans-i székhelyű patinás autóklub, az Automobile Club de l'Ouest vezetői szerették volna, ha a városuk rendszeresen vendégül láthatna efféle rendezvényeket. Így született meg a 24 órás verseny ötlete, ami a gyorsaság helyett elsősorban a kocsik megbízhatóságára, a sofőrök kitartására helyezte a hangsúlyt. Kicsit ahhoz hasonlóan, csak extrémebb formában, ahogyan az 1911 óta lebonyolított indianapolisi 500 mérföldes (805 kilométeres) futamok is az állóképességet tesztelik.
