Az elmúlt években elképesztően kilőtt a legdélebbi kontinensre látogató turisták száma, már az előző szezonban is több mint százezren utaztak oda, és idén sem lesz megállás. Az antarktiszi turizmus szabályozott ugyan, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem eléggé: az alapból is a leggyorsabban hevülő kontinensnek minden egyes emberi látogatás csak még jobban alágyújt.
A nagyon gazdag emberek szeretnek olyan helyeken nyaralni, ahol semmi keresnivalójuk. Ezért mennek az űrbe vagy a tenger mélyére, és ezért rángattatják fel magukat serpákkal a Mount Everestre is. Ezeknél a hóbortoknál egyelőre kevésbé ismert az Antarktiszra látogatás, de valószínűleg már nem sokáig, mert az elmúlt néhány évben folyamatosan és meredeken ível fel az odalátogatók száma.
A túlturistásodásnak az Antarktiszon sokkal nagyobb a tétje, mint másutt. Túlzásnak hangzik, pedig igaz: az ökoszisztémát tényleg megboríthatja akár csak a szelfizgetés is, a tömegek egyre nagyobb szénlábnyoma pedig fokozottan káros a klímaváltozás közepette a legjobban hevülő kontinensen. A túraszervező cégek azt mondják, aki idejön, az nagyjából a természetvédelem új nagyköveteként tér haza, de kérdéses, hogy ez megéri-e, ha a megvilágosodásukért cserébe még jobban szétolvad minden.
Az első kalandorok
Az antarktiszi turizmusban már az 1920-as években meglátták a lehetőséget. Ekkoriban a Falkland-szigetekről induló, a Déli-Shetland-szigetek és a Déli-Orkney-szigetek bálna- és fókavadász-telepeit kiszolgáló, és évente csak egyet forduló SS Fleurus postahajón árultak néhány retúr turistajegyet. Az '50-es évek kalandorai kiutazó kutatóexpedíciókhoz csapódtak, őket eseti jelleggel a tudósokat szállító chilei és argentin hajók vették fel.
Az első komolyabb ugrás 1966-ban jött, amikor a New Yorkban utazási irodát vezető Lars-Erik Lindblad konkrétan azzal a céllal bérelte ki az argentin Lapataia hajót, hogy utasainak edukatív „felfedező utakat" kínáljon. A Lapataia a Drake-átjárón át a Dél-Shetland-szigetekre vitt dél-amerikai turistacsoportokat. A vállalkozó kisvártatva váltott, hagyta a charterezést, és 1969-ben megépíttette saját, Lindblad Explorer nevű hajóját – az első hajót, melyet kifejezetten arra terveztek, hogy turistákat vigyen az Antarktiszra.
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
