HVG: A fotói alapján évek alatt szemüveges értelmiségiből mosolygó hipszter lett, most pedig kopaszra nyírt fejjel, fekete bőrszerkóban, határozottan néz a kamerába. Ez csak külsőség, vagy belső átalakulást is mutat?
Dunajcsik Mátyás: A fővárosi középosztálybeli értelmiségi családban, ahol felnőttem, az Oscar Wilde-típus volt a homoszexuális férfi egyetlen hozzáférhető mintája. Jóval később jöttem rá, hogy nem kell megfelelni azoknak a kliséknek, amiket a társadalom az öltözködésünket, a stílusunkat illetően ránk aggat.
Megszerettem a keményebb zenei stílusokat. Az egész a black metallal indult még Izlandon, és ahogy a világ egyre borzalmasabb hellyé vált, az én politikai meggyőződésem is mindinkább radikalizálódott. Ez családi vonás, hiszen a Maxigas néven ismertté vált bátyám, Péter, aki most az Amszterdami Egyetemen tanít, mindig is meghatározó alakja volt a magyar baloldali életnek. Az ő nevéhez fűződött az első budapesti házfoglalás, és azóta is ismert tagja a nemzetközi anarchista hackerközösségnek.
HVG: Ellentmondást érzek a baloldaliság és a szélsőjobbosként számontartott black metal között.
