Képzeljük el, ahogy a 12 éves Léna lányommal egy kiadós nap végén a Római Birodalom történelmét böngésszük. Fáradtságunkban a tankönyv oldalai száraznak és monotonnak tűnnek. Ekkor megkérem az MI-t, hogy alkosson egy rövid történetet a szenátusról. Olyat, ami izgalmas és elbűvölő is. A kapott történet lenyűgöz minket, könnyű figyelni rá, és a néptribunus szerepe is benne van, így tanulunk is.
Ez a kis történet tökéletesen illusztrálja a személyre szabott tanulás erejét. Könnyebb tanulni, ha pont annyi új információt kapunk, amennyit még képesek vagyunk megérteni, olyan hangulatban, ami magával ragad. Mintha lenne egy személyes tanárunk.
Ám a tanár gépre cserélése önmagában nemhogy nem elégséges, hanem veszélyes ötlet is.
