Két diadalittas pillanat is van Christopher Nolan új filmjében, a nézőt három teljes órán át a székéhez szögező Oppenheimerben, a kronológiát tekintve nem sokkal egymás után. 1945. július 16-án, amikor Trinity (Szentháromság) néven, helyi idő szerint reggel 5 óra 29 perckor az új-mexikói sivatagban végrehajtják a világ első kísérleti nukleáris robbantását, amelyben 25 kilotonnás, hasadóanyagként plutóniumot használó bomba hozza létre az addig soha nem látott, jellegzetes gombafelhőt. A másik 1945. augusztus 6-án, miután Hirosimára ledobták az uránt tartalmazó Little Boy (Kisfiú) nevű bombát, és a Nolan filmjében nem mutatott – de bőségesen dokumentált – példátlan pusztítást munkatársai éljenzésétől kísérve ünnepli a Los Alamosban létrehozott titkos katonai-tudományos központban a 41 éves Julius Robert Oppenheimer.
Az első pillanattól erős szorongás lesz úrrá a nézőn gyomortájékon, és ez kitart három órán át, miközben nézi Christopher Nolan filmjét, és még csak nem is az atombomba felrobbantása zaklatja fel leginkább.
Mindkét pillanatban ott a meghasonlás is, amit Nolan meg is fogalmazott. Szerinte
Oppenheimer a valaha élt legfontosabb ember, hiszen a kezünkbe adta azt a fegyvert, amivel elpusztíthatjuk önmagunkat és a civilizációnkat.
Ez a pesszimista magyarázat – tette hozzá a rendező-forgatókönyvíró a The New York Timesnak adott interjújában. Optimista szemmel pedig azért a világ legfontosabb embere, mert a bombája, tágabb értelemben a nukleáris eszközök állománya, s vele a kölcsönös elrettentés megakadályozta az 1945 utáni újabb világháborút.
