Szeretne sokkal hatékonyabban dolgozni? Szurkálja a főnökéről mintázott vudubabát!

Ha túl bonyolult a világ és komplex gazdasági folyamatokat kellene gyorsan átlátni, akkor sokat segít, ha kiválasztunk egy bűnbakot – nemrég foglalkoztunk ezzel a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban. De mi a helyzet akkor, ha nem a recesszió, a nagy drágulás vagy épp egy hirtelen jött világgazdasági válság okoz személyes krízist, hanem azt veszi észre az ember, hogy a munkájában nem érzi jól magát? Nos igen, természetesen ezt a témát is gyönyörű kutatások tömegeiben járták körbe.

Ennek a csúcsán az a 2018-ban kiadott, négy kanadai és amerikai egyetem munkatársainak együttműködésében készült kutatás áll, amely tudományos alapossággal mutatta ki azt, hogy sokkal hatékonyabb lesz a munka, ha a dolgozó a főnökéről készült vudubabát szurkálja. Ez meg is kapta annak idején a maga jól megérdemelt IgNobel-díját – de ne rohanjunk ennyire előre.

Azt, hogy egy hibás munkaszervezés vagy egy rossz főnök miatt kellemetlenül érezheti magát egy dolgozó, és mindez visszaveti az egész vállalat hatékonyságát, már a XX. század első felében elkezdték vizsgálni, amikor a közgazdászok is jobban odafigyeltek már a céges belső folyamatokra, és a pszichológia is elismert tudományággá vált.

A szabadságról visszatérve dolgozunk a leghatékonyabban, már ha menet közben nem gyűlöltük meg a munkánkat

Semmi nem fogható hatékonyságban a szabadság utáni első munkahéthez, legalábbis ha az ember tényleg kipihente magát, és nem a munkahelyi levelezését nézte a nyaralás alatt. Ez nem csak megérzés, hanem tény, ugyanis komoly kutatások is kimutatták. Ahogy azt is: könnyű tönkre tenni mindent, ha szegény dolgozóra az első munkában töltött napján ráborítják az összes feladatot, ami feltorlódott a pihenőideje alatt.

A Yale és az Oxfordi Egyetem kutatói már 1939-ben leírták a Frusztráció és agresszió című könyvben, hogy sok dolgozó kénytelen lenyelni, ha a főnöke rosszul bánik vele, mert nincs módja sem megbeszélni vele a problémáját, sem valami értelmes módon levezetni, ez pedig csak növeli – a könyv címének megfelelően – a frusztrációt és az agressziót.

Ezek után viszont még évtizedek teltek el, mialatt a munkahelyi konfliktusokat – főleg a vezető és a beosztott közötti ellentétet – valamilyen elkerülhetetlen káros dologként értelmezték, amelyben az igazságtalanságot elszenvedett ember hibás választ ad azzal, ha rossz viselkedésre rossz viselkedéssel reagál ahelyett, hogy elnyomná az érzelmeit, és megpróbálna dolgozni, mint egy gép.