Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Több mint a fele eltelt annak a tavaszi–őszi idősávnak, amelyben anélkül lehet igazán komoly támadó hadműveleteket folytatni Kelet- és Dél-Ukrajna hatalmas síkságain, hogy a soktonnás páncélosok beleragadnának a méteres sárba.
A tavaszra tervezett, de csak június második felében indult ukrán offenzíva egyelőre csak korlátozott eredményt hozott: a többszörös orosz védelmi vonalakat annak ellenére sem sikerült áttörni, hogy a déli Herszon térségében több száz négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza az orosz erőktől, és az ukrán egységek a keleti fronton lévő Bahmut térségében is tolják lassan vissza a megszálló hadsereget.
Ugyanakkor a sár miatti „úttalanság” beállása nem jelenti, hogy teljesen megmerevednek a frontvonalak: az ukrán erők korábban is bebizonyították, hogy képesek kis csoportokban, nehézjárművek nélkül is visszafoglalni kisebb területeket.
A látványos nyári siker elmaradásának több oka van.
