Hatszor tovább tart egy cégnél egy kibertámadás elhárítása a mesterséges intelligencia nélkül

„A kiberbiztonság olyan, mint a sakk: az elkövető megpróbálja kijátszani az áldozatot, míg az áldozat meg akarja állítani a támadást, a játékban pedig a király az adat” – érzékelteti a kiberbűnözés elleni harc lényegét Greg Day, a Palo Alto Networks biztonsági igazgatója. 1997-ben, amikor az IBM által fejlesztett Deep Blue megverte Garri Kaszparovot, az aktuális sakkvilágbajnokot, világossá vált, hogy a mesterséges intelligencia (MI) széleskörűbben, gyorsabban és kevésbé szokványosan képes „gondolkodni” az embereknél. „Ugyanez áll az MI kiberbiztonsági területen történő felhasználására is.”

Az MI elterjedése előtt a kibervédelem reaktív jelleggel működött, mert a bejövő adatforgalmat egy előzetesen összeállított listával vetették össze, amely tartalmazta az ismert rosszindulatú programok kódsorait. Egyezés esetén a rendszer riasztott, és a veszélyes elemet karanténba zárta. Az új és ismeretlen kockázatokkal szemben azonban tehetetlen volt, így a bűnözők könnyedén kijátszhatták a rendszert, akár a kódrészlet megváltoztatásával, akár új variánsok kifejlesztésével, amelyek nem szerepeltek az adatbázisban.

Élet-halál kérdése: az EU keményebben lép fel a kibertámadások ellen

Öt év alatt megduplázódott az költség, amit a globális gazdaság számára a kiberbűnözés okozott. Az Európai Bizottság becslése szerint ez az összeg 2020-ban 5,5 billió euróra tehető, 2015-ben ennek körülbelül a felét szenvedték el a gazdaságok.