Dóczy Balázs hivatásos legóépítő: „Levegő után kapkodtam, amikor megmondták, mekkora legyen a Lánchíd oroszlánja”
Hogyan kell megtervezni egy olyan monumentális legószobrot, amilyen a Lánchíd oroszlánja vagy a Zeneakadémiát mintázó makett? És mennyibe kerül összeségében egy ilyen alkotás? Miért váltott szakmát a korábban angol szakot is végzett búvároktató és hogyan lett a világ harminc hivatásos legóépítőjének egyike? HVG-portré.
HVG: Mivel tudott kitűnni azok közül, akik felnőttként sem adják fel gyerekkori legózási szenvedélyüket?
Dóczy Balázs: Amikor eldöntöttük, hogy hazajövünk Indonéziából, tudtam, hogy a búvárkodásból itthon nehézkesen lehetne megélni. A bátyám két fiával akkoriban sokat legóztunk. Felelevenedtek azok az emlékek, amikor általános iskolásként olyan ambiciózus építéseink voltak, amikhez az osztálytársaktól is kölcsön kellett kérni kockákat. Nem a dobozon lévő ábrák megvalósítására törekedtünk, hanem valami újat akartunk megalkotni az összeöntött darabokból.
Amikor hallottam a cég hivatásos legóépítő programjáról, egy évet adtam magamnak, hogy bekerüljek.
Még Balin építettem meg a budapesti Bazilika egyméteres makettjét. Itthon lehetőséget kaptam arra, hogy ezt kiállítsam az eredeti épületben. A megnyitóra meghívtam a Lego Magyarország képviselőit. Ez a makett lett a szakmai védjegyem.
HVG: Mi a feladatuk a programban dolgozó hivatásos legóépítőknek?