Nagy Iván László: Csak a legalávalóbb nemzet rúg a földön fekvőbe

Könnyű megbélyegezni Magyarországot külföldről, amikor a kormány tagjai – miközben a Nyugat, amelyhez tartozunk, az évezred legnehezebb napjait éli – a világ legmocskosabb diktátoraival kokettálnak. Ha egy országot 13 éve ugyanaz a garnitúra irányít egyre nagyobb felhatalmazás mellett, ők pedig arra használják a hatalmukat, hogy Vlagyimir Putyinnak, Hszi Csin Pingnek vagy Alekszandar Lukasenkának árusítsák ki az országot, szó se róla – minden jel arra mutat, hogy az ott élőknek ez kell.

Az persze aligha valószínű, hogy a kínai csillagok és az orosz rakéták fénye irányítja a többmillió Fidesz-szavazót a fülkékbe négyévente, de Orbánék nem is ezt várják el. Minden vigyorogva integetés és szívélyes kézfogás arra játszik rá, hogy amíg az ember az iskolában és a munkahelyén a rosszalkodásért büntetést kap, addig a Fidesz-csapat részeként minél kevésbé tartja be a játékszabályokat, annál nagyobb dicséretben részesül.

Magyarországon 13 éve rossznak lenni jó.

Máskülönben nehezen is férne össze, hogy az ország egyöntetűen támogassa a nyugati életformát és az EU-tagságból fakadó előnyöket, mégis kétharmadot szavazzon meg egy olyan pártnak, amely Brüsszel ellen politizál. Ezt a rezsimet éltetni olyan, mintha másnaposság nélkül ihatnánk: az extázis jár, a következmények viszont elmaradnak.