Nagy Gergely: L. Simon menesztése – a rendszernek többet ér a homofóbia, mint a saját régi embere

Mondhatnánk azt is: tündöklés és bukás. Ezzel is leírható volna L. Simon László útja onnan, hogy saját agárdi birtokán a miniszterelnökkel együtt tekintik meg, miként takarítják be a cigánymeggyet a baracskai bv-intézet elítéltjei, egészen odáig, hogy most Dúró Dóra és Csák János közösen, kedélyes duettben darálják le. Csakhogy a NER-ben nincsenek nagy pályaívek, inkább csak szolgai karrierutak: a káder egy darabig megfelel, aztán eldobható, persze nem zuhan nagyot, valahol találnak neki egy posztot, tagságot, megbízást, egy széket és hozzá némi pénzt. És ahogy a tündöklés is tompa, a bukás is puha. Ehhez képest nagyobbat szólt most L.Simon menesztése.

Nyáron még arról beszélt a Tokaji Írótábor apropóján, hogy „konzervatívnak lenni avantgárd gesztus, a mainstream ugyanis alapvetően liberális. Nem túl bátor dolog ma liberálisként létezni, s azt ismételgetni, amit a fél világ mond”. Most viszont a sajátjainak lett túl liberális, túl bátor, vagy túl okostojás. És belefutott abba, hogy betarthatatlan az a homofób jogszabály, amely most a Fidesz politizálásának közepe, és amelynek megszavazása idején még ő is a Fidesz-frakció tagja volt. A fólia felfalja gyermekeit.

L. Simon László annyi minden volt már. A Nemzeti Kulturális Alap elnökéből kulturális államtitkár lett 2012-ben, 2013-ban leváltják. Később ismét államtitkár, a kulturális beruházásokért felel, 2016-ban Lázár János meneszti, mert „nem végezte el a munkáját”.  Hogy pontosan mi lett volna ez a munka, nem tudni. Mindenesetre L. Simon legtöbb szerepében megpróbált valamiféle kettős ügynök lenni, amit ő akképp nevezett, hogy a politika embere a kultúrában, a kultúra embere a politikában, és ez a szerepfelfogás nem aratott osztatlan sikert a pártjában.