Turistapokolról derült ki, hogy izgalmas túraparadicsom – Földes András bemutatja Tenerife vad oldalát

Nem lehet hinni a statisztikáknak. Teneriféről tudható volt, hogy a tömegturizmus egyik pokla, ahova évi 5,8 millió embert szállítanak le tömött repülőgépeken, hogy rövid napoztatási periódussal szakítsák meg a kevésbé jó klímájú lakóhelyükön végzett termelési tevékenységüket.

De sosem zökkenek ki a kimutatásokba vetett hitemből, ha nem sodor elém az élet másfél hét szabadidőt és egy hosszabb vonatút árával vetekedő tenerifei repülőjegyet.

A tervem az volt, hogy miután kiszabadulok a fapados gépbe préselt kisvállalkozók, műkörömépítők és áruházi eladók közül, egy kis tenerifei városban húzom meg magam, amíg nem indul a komp a Kanári-szigetek bármelyik másik szigetére. A statisztikák szerint a turisták többsége ugyanis megreked Tenerifén, és a többi szigeten már alacsonyabb a Siófok-faktor. Valamelyik nyugodt szigetre érve pedig belevethetem magam az újságírós stressz legjobb terápiájába, a természetjárásba.

És itt jön a fordulat. Megérkezésünk után alig 30 kilométerre távolodtunk el a turistazónától, és egy vidékies, kissé lepattant, de őszinte területen találtam magam. A látóhatáron, a nyaraló kispolgárok, szuvenírboltok és medencék helyett csipkézett hegyek voltak, alattuk pedig westernfilmet idéző táj hullámzott kaktuszokkal, vörös sziklaformákkal és izgalmas ösvényekkel.

Nem húzom tovább: nekiálltunk a környék felfedezésének, minden nap tolva egyet a kompozás dátumán, míg végül a teljes időmre Tenerifén ragadtunk, hogy a legvadabb álmaimat is felülmúló tájakra jussunk el.

Mivel a szaksajtó leginkább Tenerife szállodás, tengerpartos oldalát domborítja ki, cikkünkben a világ elé tárjuk a valóságot, hogy azok is élvezhessék a Kanári-szigeteket, akik szabadidejükben inkább kalandozni szeretnek.

Földes András

Indításnak, Tenerife természetjáró szempontú képét három gyors ténnyel vázoljuk fel: