Elképesztő fegyvertár van hozzá, mégis évekbe telhet a "gázai metró" felszámolása
Szivacsbombát, lépcsőjáró drónt, robbanó gélt, talán még gravitációmérést is bevethetnek az izraeliek, de embert próbáló feladat lesz megsemmisíteni, illetve használhatatlanná tenni a Hamász alagútjait.
Emlékszik még ön az Egri csillagokra? Amikor katonai erővel a török nem tud győzni, akkor alagutakat (ahogyan Gárdonyi írja: aknákat) ás a vár alá. De a védők erre is számítanak. Dobó várkapitány parancsára dobokat és vízzel teli tálakat helyeznek el a pincékben. Az őrök „minden fordulásnál vizsgálják“ ezeket, mert „mihelyt a víz remeg, vagy dobon a borsók, sörétek rezegnek“, az biztos jele az ásásnak.
Amivel a katonailag szintén gyengébb Hamász terrorszervezet próbálkozott az utóbbi években a Gázai övezetben, az tehát nem nagy újdonság a haditechnikában. Állítólag már a 3. századból is léteznek feljegyzések hadialagutakról. Méretét illetően viszont a „gázai metró“ kétségkívül a nagy alagúthálózatok közé tartozik.
Érdekes tehát megnézni, milyen technikai módszereket tervezhet az izraeli hadsereg, de előbb visszapillantunk az utóbbi idők hadi alagútjaira. Léteztek például alagutak az első világháború francia frontján is. A gyilkos állóháború hónapjaiban volt idő az ásásra. Csak néhány éve fedezték fel a németek által annak idején ásott 300 méteres Winterberg alagutat, amely végül több mint 270 katona sírjává vált.
A vietnámi háborúban a Vietkong néven is ismert gerillák is építettek alagútrendszert. Sajátságos körülmény volt, hogy az igen szűk – mondhatni, ázsiaiakra méretezett – járatokba az amerikai katonák időnként a szó szoros értelmében alig fértek be. A szorult helyzetet fokozta, hogy a gerillák nem pusztán pokolgépeket helyeztek el, hanem helyenként mérges állatokat is: a pókok, kígyók vödrökből hullottak az ellenség nyakába.